EMLÉKEZÉS

AZ OKTÓBERI SZABADSÁGHARCRA

Füstölgő házak,

romok, torkolattüzek

festik át az utcát

és hömpölyög,

árad,

zúdul a tömeg.

Komoran hőköl az idegen tankok

szégyenvert, szürke acélhomloka,

gyilkos ütegek ugatnak a csöndbe;

hősöket szült a szolgaság kora.

Örök március szent viharzása

röpít előre poklon-tűzön át!

asszonyok hullnak a járdakövére,

s vonul a nép az utcákon tovább.

Véres, válságos, nehéz vajjúdás;

remegve döngnek az őrködő hegyek,

zászlók selymébe csapódnak a lángok,

riadtan futnak szét a fellegek.

Nincs már erő és nincs már hatalom;

recsegve omlik szét a barikád!

Még a mély, süket tespedő csöndben

gyáván lapul a nyugati világ;

egy hős, egy maroknyi nemzet

a földre ejti vérző homlokát.

H. LÁSZLÓ BÉLA

CZIMBALMOS